Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|
|
2008.12.26. 18:12 |
Hazánkban néhány tenyésztője van csak a galambfajtának. Éppen ezért keveset tudunk róla. A meglévő szakirodalmak is változóan írnak róluk. Leírások német és amerikai tenyésztők tollából olvashatók. A legpontosabb ismertetéseket Kuvaitból kaptam meg, a hozzám küldött galambokkal együtt. Legnagyobb tábora és tenyésztője Kuvaitban van. Más országokban annyira kevés, hogy egy életképes clubot sem tudnak alakítani a tenyésztők. Hazai kiállításokon is csak néhány darabot látunk az utóbbi években. Vitatott téma az is, hogy régi, vagy újfajta, tény az, hogy a standardja ma is fonomítás alatt van. Az értesülések azonban azt bizonyítják, hogy nem újfajta. Egy amerikai újságcikk alapján, 1927-ben került be Amerikába több száz darab az egyik állatkertbe, mint kigyóeledel. Ezeket a galambokat azonban nem etették meg a ragadozókkal, hanem az ott dolgozók egymás között szétosztották. Így az évek során több amerikai államban elszaporodtak. 1945-ben Mrs. Goflin nevű tenyésztő egész szép állományt tenyésztett ki, az ő állítása szerint a világon semmi köze nincs a jelenleg nálunk is látott pávagalambokhoz, még kitenyésztési alapanyagként sem használták fel az angol rezgőnyakú pávagalambot. Mrs. Goflin trombita farkú galambnak nevezte éveken keresztül, majd 1950-es években megjelent a felújított standardja és attól kezdve kapta az indiai pávagalamb nevet. Indiai pávagalambokból jó magam is láttam néhány állományt 1970-ben, Arizonában, ami igazán megnyerte tetszésemet, de az eladási áruk olyan magas volt, hogy képtelenség volt belőle venni 1-2 párat is. Jóval később 1998 őszén Wittenbergbe egy jubileumi kiállításra meghívást kaptunk harmadmagammal, Kiss Sándor és Rohringer István barátaimmal. Ekkor Wilffrid Lattorf a helyi egyesületi elnök elkalauzolt egy indiai pávagalamb tenyésztőhöz, ahol igen szép fehéreket, kékeket, kéktarkákat láttunk. Hosszú rábeszélésre sikerült egy kék tojót és egy fehér hím indiai pávagalmbot vásárolnom, melyeket 1999. tavaszán Kuvaitból hozatott kékekkel, ezüstökkel pároztattam. Megdöbbentő szép színeket költöttek. Szinte minden fiatal más-más színű lett. Németországból és Kuvaitból behozott galambok között némi típuseltérés figyelhető meg. Megemlítésként annyit, hogy a Kuvaitból behozott galamboknak nagyobb a lábtolla, amit a németek is előnyösebbnek tartanak, ugyanez a kívánalom a konty nagysága is. Gujás Alajos egyik cikkében írja, hogy 1976 óta nálunk is elfogadott fajta az indiai pávagalamb. Igaz akkor aligha volt még egy is Magyarországon. Ahhoz képest jelenleg kb. 80-100 db van e fajtából hazánkban. Pár sort a jövő irányzatról, a fajta standard kívánalmakról. Szinte minden szín és színváltozat elfogadott. Erős egyenes a testtartása, parádés állású. Farok tollak dúsak és tölcsér alakúak. Feje hosszúkás, erősebb, mint az angol vagy magyar pávagalamboké.
|
Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|